Ne érezd má’ jól magad, kislányom! – nyilvános válasz egy kérdésre

Levél érkezett, melyre nyilvánosan küldöm válaszom:

“Kedves Robi! 

A lányomat letorkolta a tanára, mert órán angol szöveg hallgatása közben rajzolgatott a füzetébe. Tudsz segíteni valami okos, tanulságos idézettel, nézettel; pszichológus -vagy saját- elmélettel, tapasztalattal… aki/ami szerint egyik cselekvés (rajzolás) nem zárja ki a másikat, vagyis hogy közben a figyelem éber tud maradni (sőt)! 

Köszönöm válaszodat: 

Judit”


“Kedves Judit!

Biztos vagyok benne, hogy rajzolás közben jobban belemegy a szöveg az ember fejébe. Én hangoskönyveket szoktam hallgatni vezetés közben, és egyik sem zárja ki a másikat.

A rajzolás teljesen más területet mozgat meg az agyban, s ennek hatására könnyebb a nem magolandó, lexikális tanulásra való koncentrálás. Ami nem is koncentrálás. Gondoljuk csak meg, hogy társaságban zenét hallgatva sem omlik össze a baráti viszony senkivel.

Szerintem a rajzolgatás itt azt jelzi, hogy a kislánynak nem okoz nehézséget erre is és arra is figyelni.

Rajzolás közben is lehet angol szöveget hallgatni, sőt, tudat alatt be is épül.

Ez kicsit olyan, mint a klasszikus vicc: Imádkozás közben lehet enni? Nem, hogy gondolhatsz ilyet? És evés közben lehet imádkozni? Persze, imádkozni mindig szabad.

Robi”