Minden összeáll. A nagy Miért? – a válasz egyszerű

Miértsereg

Miért kell, hogy tovább csináljuk, jobban csináljuk, többet csináljuk, amit nap mint nap teszünk? Miért kell a folytonos építkezés? Miért kell mindig menni, csak menni?

Miért fontos, hogy menjen a szekér?

Miért fontos, hogy stimmeljenek a dolgok? Miért kell, hogy csupa jó dolog történjen? Miért kell annyit utazni? Miért kell ennyi mindenről hírt adni? Miért kell másokat nevelni, tanítani, segíteni? Miért nem hagyhatom annyiban, hogy ez van és kész? Miért nem lehet picit leállni?

Miért kell annyi poszt? Miért kell annyit hirdetni? Hogy sok legyen? De akkor miért kell árat emelni? Hogy kevés legyen? Miért kell mindig fejlődni? Hogy verhessem a mellem? Hogy híres legyek?

Igen. Híres akarok lenni. És akkor mi van? De nem ezért. Nem ez a válasz a nagy Miért-re.

Miért kell, hogy rend legyen? Miért kell annyi mindent beszerezni? Miért kellenek a csodaceruzák és a pecsétek és a mágnesek és a kártyák és a mindenféle egyebek? Hogy teljes legyen a gyűjtemény? Hogy mindig legyen ötlet, ha kiapad?

Miért apadna ki? Hiszen megvan a válasz.

Miért kell olyan dögnagy csokigyárat építeni? Hogy a csodájára járjanak? És ha a csodájára járnak, akkor mi van? De nem azért kell. Nem ez a válasz a nagy Miért-re.

Miért kell a marketing? A sok reklám? A jó bornak nem kell cégér. Aha, majd megvárom, amíg cégér nélkül elkezd működni, mi? Miért kell a sok mozgás, a sok új ember és a sok új kapcsolat? Miért kell a sok gyerek és miért kell a sok felnőtt? Hogy reklámozzunk? Hogy eladjunk nekik valamit, amit nem is akarnak?

Miért kell normálisan csinálni? Miért kell igényesen csinálni? Miért kell profin csinálni? Miért nem elégedhetünk meg a közepessel? Miért kell mindig egyre jobb? Hogy elnyerjük a díjakat?

Miért kell a könyv? Miért kell leírni? Miért kell elolvastatni?

Miért kell annyit szerepelni? Miért kell tolni? Miért kell ott lenni, ahol csak lehet? Miért kell az arc is oda? Miért nem elég a logó?

Miért kell újba fogni? Miért kell, hogy nagy dolog legyen belőle? Miért nem maradhat kicsiben, családiasan, babzsákokon ücsörögve? Miért nem elég sosem, ami van? Miért hajt valami mindig előre?

És főleg. Mi hajt előre? Miért kell engedni, hogy hajtson? Miért nem lehet megállni?

Felvidítani az embereket

Felemelni őket. Utat mutatni nekik. Megláttatni velük a napos oldalt. Feltárni előttük a lehetőségeiket. Hogy ne csak önmaguk árnyékai legyenek. Hogy merjenek lépni, tenni, venni, menni.

Felderíteni. Keresni és találni. Értelmet adni a mindennapoknak. Értéket vinni minden pillanatba.

Unalmasból érdekeset. Szürkéből színest. Borongósból vidámat varázsolni. Elveszettből megtaláltat. Eldugottból felfedezettet. Kiszámítható és sablonosból mindig érdekeset és meglepőt. Meglepni azokat, akikről a világ megfeledkezett.

Ez a küldetésem – mióta az eszemet tudom. Ez hajt előre. Minden e köré csoportosul. Minden e köré gyűlik. A Táblácska. A Gyémántbogár.

Minden ide fut. És a nagy Miért adja meg a választ: Miért kell ezeknek szuperjóknak lenni? Nem miattam. Hanem mert sokaknak szeretnék adni. Ehhez pedig kellenek a csatornák. A Táblácska az egyik hatalmas csatorna. Most épül a Gyémántbogár.

Ott a közös pont. Mindkét nagy projekt megszólítja bennem és a közönségben a gyermeket. Felderítenek. Felvidítanak. Értelmet és értéket adnak.

De a Miért még mindig kérdés.

Szeretnék nyomot hagyni

Nem a sárban. Sokak életében. Tömegek életében. Nekem kevés, ha kevés helyre jutok el. Mindaz amit megtapasztaltam, felismertem, megtanultam, érték lehet sokak számára.

“Hagyd, úgysem juthatsz el mindenkihez.”

Miért nem? És ha igen? Ha már mindenkinél voltam, akkor mehetek valakihez – másodszor is.

Azért kell mindig előre menni. Ezért. Ezért kell.

Ezért kell, hogy minden rendben legyen. Mert ha minden rendben van, akkor jöhet az újabb láb, amivel beleállok a küldetésbe. És ha látom, hogy valakiknek már sikerült adnom, akkor tudom, hogy tudok adni másoknak is. Egyre többeknek. Egyre többet.

Akinek jó az, amit létrehoztam, letesz egy kis kavicsot. Ha másnak is tetszik, letesz oda még egyet. Ha elég jól csinálom, ha elég jól csináljuk: hegy lesz a kis kavicsokból. És ezt a hegyet látják az újonnan érkezők. Megnézik, közelről megvizsgálják a kavicsokat. Rájönnek, hogy ez a hely igazán nekik való.

Hatalmas pozitív spirál. Felemelkedés, öröm és fantasztikus kapcsolódások elindítója. Szövevényes csodaháló. Így megy ez errefelé.

“Élményt és értéket adni az embereknek, könnyeddé, szórakoztatóvá, vidámmá és színessé tenni a hétköznapokat.

Csupa olyat alkotok, találok ki és mutatok meg, amik önkéntelen mosolyra fakasztanak, és visszahozzák a gondtalan, felhőtlen időket.
Kiragadnak a szürke unalmasságból és színnel töltik fel a mindennapokat.
A rohanó és egyesek szerint csúnya világban erre manapság nagyon nagy szükség van!

Nagyon ráfér a hétköznapokra, hogy könnyedebbek, színesebbek, és így örömtelibbek legyenek. Ezen dolgozom nap mint nap rajzban, zenében, mondandóban.”

Azért, mert

Azért kell, hogy nagy legyen, hogy sokakhoz elérjen. Azért kell, hogy jól működjön, hogy tovább lehessen lépni.

Senki nem fog helyettem prédikálni. Senki nem teszi meg azt magától, amit én magamtól megteszek. Senki nem csinálja olyan lendülettel, ahogy én. Senki nem teszi bele azt az energiát, amit én.

Helyetted megteszi valaki?

Ha megvan a nagy Miért-ed, ne bízd a sorsra. Ne bízt a cégérre. Ne bízd arra, hogy majd szépen lassan, de maradjunk meg kicsiben, mert a nagy az olyan félelmetes és kockázatos. Valójában a kicsi a kockázatos. Sőt, a kicsi biztosan kevesebb, mint amennyi lehetne.

A nagy csak egy döntés.

Hogy szeretnék nyomot hagyni. Ehhez mindenkihez el kell jusson a küldetés.

Hogy legyenek, akiknél már kétszer is voltam.

Kövess:
20