I’ve Found A Million Dollar Makeup – dolgozik a napsárga ceruza!

Általános

Nem mindennapi smink – a kép könnyed, mégis nagyon komoly:

Annyira, hogy ha lehetne már tapsolni is a Facebookon, akkor most erre kérnélek. Addig azonban egy NAGY like pont megfelel – megkapjuk vajon Tőled is? A posztot ITT találod!

wolf-gabor-vamos-robiMiért? Mert ebben a képben egy egész történet van benne. Annak története, hogy hogyan valósíthatod meg Te is az álmod.

Hogyan kezdd?
Hogyan folytasd?
Hogyan ne add fel?

Hölgyeim és Uraim: a képen Wolf Gábor, akinek életem végéig hálás leszek.

2011-ben jutottam oda magammal, hogy a kisgyerek korom óta állandóan “termelődő” rajzaimmal mindenképp kezdenem kell valamit, mert elég mafla vagyok, ha nem teszem. Hát rajzoltam.
Rajzoltam magamnak, magamban – ADDIG. Addig a bizonyos tátrai kirándulásig.
Akkor fejembe vettem, hogy “Hé! Én mostantól másoknak fogok rajzolni!”

Úgy látom a Táblácska 85 ezres oldalából, hogy ez egy remek ötlet volt!

Valamiért mégsem ment. Nem úgy ment, ahogyan azt én szerettem volna.

Mert láttam az emberek örömét, láttam a felhőtlen mosolyokat. Csodálatos dolog a másik embernek örömet szerezni, de még csodálatosabb lehetővé tenni, hogy az emberek EGYMÁSNAK örömöt szerezzenek. De nem láttam ezt eleget.

Azt szerettem volna, hogy ez a lehetőség minél több emberhez jusson el. Ezen dolgozom ma is! De akkor még kevés voltam hozzá.

El kellett jutnom valahogy hozzátok, különben hogyan másképp lehetnénk most itt?

Rájöttem hamar, hogy az iskolapad a megoldás: nincs mese, tanulnom kell. Üzleti “dolgokat”, ahogy akkor mondtam.

Tudod, hogy nevezik azt, amikor valaki kiviszi a piacra a portékáját, és megmutatja az embereknek?

Igen, ez a marketing.
De várj!

A marketing nem azt jelenti, hogy valamit rátukmálunk arra, akinek az nem kell. A marketing azt jelenti, hogy megkérdezzük, megfigyeljük és megtanuljuk, hogy az embereknek mire van szükségük, és addig dolgozunk, amíg nem sikerül a kezükbe adnunk a megoldást – és amikor megvan, a megoldást MEGMUTATJUK nekik.

Te is, én is, ő is találkoztunk már erőszakos reklámmal, levakarhatatlan ügynökkel. Pontosan tudom milyen. Annál is inkább, mert ha hiszed, ha nem: az első munkahelyem a Garancia biztosító volt. Olyan voltam, akit nem szerettek, mert el akartam adni valamit, amire nem volt szüksége az embereknek, és különben is: nem velem akartak hétfő este találkozni, hanem játszani akartak a gyerekeikkel.
Büszke vagyok rá, hogy sok könyv és sok kudarc után elértem, hogy mégis várjanak.
Azért vártak, mert tudták, hogy nem magamnak akarok jutalékot szerezni, hanem nekik valami olyat adni, ami tényleg jó.

Ez a tudás 2011-ben, tíz évvel a biztosítós idők után azonban nagyon nem volt elég.
Valami igazán szuper dolgot akartam adni. Tudtam, hogy a lehetőség benne van a rajzokban és a kis táblákban. De hiányzott valami.

2012-ben Wolf Gábor elvállalt velem egy egész napos konzultációt. Emlékszem: hetekig alig bírtam aludni, annyira vártam.
Mert vagy az derül ki, hogy kuka az egész gondolat, vagy valami TÉNYLEG elkezdődik.

Tippelj, melyik jött be!

Ezen a képen egyetlen dolog látszik, hiába mond el egy teljes sztorit nekem. Ez az egy dolog a Felhőtlen Öröm!
Fantasztikus ezzel szembesülni.
Körbeért az egész!
De ne szaladjunk előre:

2012 október 11-én fél kettő körül, egy rántott hús elfogyasztása közben született meg a Táblácska márkanév.
A szót még délelőtt Gábor írta fel egy papírra – azóta is megvan ez a jegyzetlap.

A képen tehát nem más szerepel, mint az az ember, akinek a Táblácska létezését köszönheti. Ez a marketing konzultáció volt ugyanis a sorsfordító az EGÉSZ sztoriban!

Ha azt mondom marketing, vagy azt mondom üzleti terv, vagy jaj! azt mondom: reklám, tudom, hogy sokakban ez negatív érzéseket kelt.
Pedig a marketing nem rossz. A marketing jó.
Ha nincs marketing, nem jut el Hozzád a Táblácska híre.

Túlzás talán azt mondani, hogy VESZTESÉG lenne a számodra, ha nem lenne a Táblácska? Ha nem jutottak volna el Hozzád ezek a rajzok?
Ha visszanéznéd száz év múlva az életed csoki nélkül és csokival, nem lenne egy nagy űr a csoki helyén az elsőben?

Javíts ki, ha nem így érzed: sosem akartam senkire rátukmálni a Táblácskát. Senkit nem állítottam pellengérre azért, mert nem minket választott. Senkit sem cikizek azért, mert nem tetszenek neki ezek a rajzok.
Mindig akkor és ott mutattam meg a Táblácskát, amikor és ahol Neked szükséged volt rá. Sőt: ma már azért kell annyit mutogatnom a kész Táblácskákat, mert REKLAMÁLNAK nekem, ha pár nap kimarad!
REKLAMÁLNAK, ha nem küldöm időben e-mailben a Naplót – amikor mindenki mindenről leiratkozik közben, mert dőlnek a levelek!
Figyelj jól:

Ha eddig a marketing sötét árny volt Neked, akkor kérlek, itt, a Táblácska példáján keresztül gondolj bele egy picit jobban.
A marketing a figyelemről szól. Arról szól, hogy figyelünk az emberek igényeire.
És ha megvan, hogy mire van szükségük, akkor odaadjuk a megoldást.

Ne érts félre: sokan, nagyon sokan, nagyon nagyon sokan rosszul csinálják. Elfogadom.

De aki tanul, mert jobb akar lenni, az egyre jobban csinálja. Mert egyre jobbat akar Neked adni.

Ezért tanultam most is két teljes napig a MarketingCommando legfrenetikusabb rendezvényén, a Marketing Szuperkonferencián.

Wolf Gábornak végtelenül hálás vagyok és leszek. És nem csak életem végéig, hanem még az után is. Hiszen akkor csináltunk valami igazán jót, ha az nélkülünk is tovább él!

Köszönöm Gábor!

Robi

u.i.: A marketing jó. Mert a marketing elhozta Neked a csokit. A marcipánt. És a Táblácskát.

Kövess:
20