Függőleges falon sem gurulunk le, mert…

Van egy mágneses táblám a műhely oktató szobájában. Rajta három pici mágneskorong.

Sosem unatkoznak. Hol így vannak, hol úgy. Na nem lelkileg, hanem ahogy oda vannak tapadva. Mindig máshogy.

Egy mágneskorongot minden normális ember lapjával tapaszt fel, nem? Ki akarná, hogy leguruljon? Senki. De nem is gurul le.

Ha két különleges dolog találkozik, semmi sem lehetetlen.

Eszter különleges. Megfogta a mágneseket, és különlegesen tette fel a táblára. Az élükre állítva.

Nem gurultak le!

Függőleges falon sem esik bajunk, ha elfogadjuk, hogy mind a helyzetünk, mind az különleges, aki oda juttatott.

Csak ő rakja így a mágneseket – mindenki más lapjával.

Kolumbusz tojása? Sokak szerint lehetetlen. A kivételes emberek szerint ez gyerekjáték. Sőt, nem is gondolkodnak ezen egy pillanatig sem.

Mint amikor nem tudod, hogy nem tudsz repülni. Addig szállsz, mint a madár.

“Minden száj nyitva áll,
És a fény megcsillan
A pillanat késhegyén,
Aki él, feláll,
Hogy biztos-e, amit lát,
Jönnek ki a
Tengerből a bálnák.

S jönnek ki a
Fák közül az emberek,
Akiknek azt mondták,
Hogy nem lehet
Abból úgyse semmi,
Amit gondoltok” (Kispál és a Borz: Minden száj nyitva áll)

Sose mondd senkinek, hogy lehetetlen, amit akar. Mert benne ez fel sem merül, s így minden sikerül!

Ha valami, ami sokak szerint lehetetlen, és mégis működik, az nem a hülyék szerencséje. Hanem a különlegesek ajándéka.

Tanulj a kivételesektől. Ők mutatják meg Neked az utat!

Kövess:
20