Egy dicséret veszett el benned?

Posted

“Egy költő veszett el benned!” “Egy festő veszett el benned!” Ahh. Tudod, amikor végre valaki rájön, hogy hoppá, ebben egészen jó. Valami új dologban. Valami másban. Fest egy képet. Kezébe vesz egy gitárt. És jönnek a dicséretek, mint például: “Egy zenész veszett el benned!” Jaj, ne! Légyszi! Már miért veszett volna el, amikor éppen ott […]

Függőleges falon sem gurulunk le, mert…

Posted

Van egy mágneses táblám a műhely oktató szobájában. Rajta három pici mágneskorong. Sosem unatkoznak. Hol így vannak, hol úgy. Na nem lelkileg, hanem ahogy oda vannak tapadva. Mindig máshogy. Egy mágneskorongot minden normális ember lapjával tapaszt fel, nem? Ki akarná, hogy leguruljon? Senki. De nem is gurul le. Ha két különleges dolog találkozik, semmi sem […]

Normálisat, aki ugyanolyan bolond?

Posted

Vajon mi kell ahhoz, hogy ez történjen? Meg kellene ismerned. Megint nagyon meleg van. A Nap hatvanfokosra melegíti a kocsit. A felforrósodott autóbelsőnek mindig olyan régi nyaralás illata van! Csak ez most nem a Nap ereje meg a nyár és társai. Nem a globális felmelegedés. Jó lenne, ha ezt jelentené! Fura, hogy a csodák csak […]

Csak közepe van – jó az, ha csak közepe van?

Posted

Tészta a tepsin. Krém a tálban. A krém gyengéden fedi be a tészta felületét. Magától nem folyik szét, kenni kell. Aztán jön a tekerés. Egyenletesen, finoman. Belülre sok krém kerül. Kakaós csiga. A legjobb a közepe. Vajon gyártanak olyat, aminek csak közepe van? Tényleg! Ha lenne egy pékség, ahol ha kakaós csigát kérsz, megkérdik: “Szedjem […]

Tizenkét kavics – de elég jók?

Posted

Kánikula – már reggel 9-kor 28 fok. A parton picit elviselhetőbb. A kavicsok sisteregve örülnek, ha végre elhalad egy szárnyashajó, és vizesek lehetnek. De örülnek annak is, ha kacsáznak velük. Tudtad, hogy a kavicsok örülnek, ha kacsáznak velük? Vagy ha szívecskét keresnek közöttük? Ilyenkor egész sok kavics szívecskévé válik! Ilyenkor belelátod, hogy szív, még akkor […]

Minden összeáll. A nagy Miért? – a válasz egyszerű

Posted

Miértsereg Miért kell, hogy tovább csináljuk, jobban csináljuk, többet csináljuk, amit nap mint nap teszünk? Miért kell a folytonos építkezés? Miért kell mindig menni, csak menni? Miért fontos, hogy menjen a szekér? Miért fontos, hogy stimmeljenek a dolgok? Miért kell, hogy csupa jó dolog történjen? Miért kell annyit utazni? Miért kell ennyi mindenről hírt adni? Miért […]

Adósod vagyok – nem találkozhatunk többé, mert…

Posted

Több, mint száz iskola. Több, mint háromezer gyermek. Közel húszezer kilométer. Miért csinálod ingyen, Robi? Ami ingyenes, az mindig gyanús Csak az elmúlt egy évben gyűltek össze a fenti számok, s mérhetetlen tapasztalattal gazdagodtam. Az iskolák, pedagógusok és gyermekek végtelen sokszínűségével találkoztam. Épültem belőle. Csodák történtek. Ezért a tapasztalatért sokan fizetnének ám. Én burkoltan fizettem. […]

Arany emlékév – Arany középút

Posted

Meg kell találnom. Szerte az országban az a végtelen szeretet, amit kapok, szétszabdal. Egyszerre nem tudok ott lenni mindenhol. És félő, hogy sok helyen űrt hagyok. Mert azt mondja Eszti: “Ma jó volt, jössz máskor is?” Persze, hogy megyek! Kezelni kell, kit mennyire szeretünk meg. Egyszer ott a fal, nem tudunk mindig mindenütt ott lenni. […]

Ne érezd má’ jól magad, kislányom! – nyilvános válasz egy kérdésre

Posted

Levél érkezett, melyre nyilvánosan küldöm válaszom: “Kedves Robi!  A lányomat letorkolta a tanára, mert órán angol szöveg hallgatása közben rajzolgatott a füzetébe. Tudsz segíteni valami okos, tanulságos idézettel, nézettel; pszichológus -vagy saját- elmélettel, tapasztalattal… aki/ami szerint egyik cselekvés (rajzolás) nem zárja ki a másikat, vagyis hogy közben a figyelem éber tud maradni (sőt)!  Köszönöm válaszodat:  […]

Minden kilométer fájt – csak bírja a szív!

Posted

Reggel Dunakeszi – Pécs. Indulás fél ötkor hajnalban. Pécs – Dunakeszi. Indulás fél négykor délután. Hazafelé a pályán nem tudtam másra gondolni, csak arra, hogy fáj minden kilométer. Amikor 99-ről 100-ra ugrott a megtett út hazafelé, a szívembe szúrt valami. Paksnál majdnem vissza is fordultam. És a távolság egyre növekedett. Én meg, mint a barom, […]