Adósod vagyok – nem találkozhatunk többé, mert…

Több, mint száz iskola. Több, mint háromezer gyermek. Közel húszezer kilométer.

Miért csinálod ingyen, Robi?

Ami ingyenes, az mindig gyanús

Csak az elmúlt egy évben gyűltek össze a fenti számok, s mérhetetlen tapasztalattal gazdagodtam. Az iskolák, pedagógusok és gyermekek végtelen sokszínűségével találkoztam. Épültem belőle. Csodák történtek. Ezért a tapasztalatért sokan fizetnének ám. Én burkoltan fizettem.

De nem az idő számít. Mert az időmet örömmel adom. Akár ingyen adom, akár nem. Ez teljesen független!

Aztán jöttek a fura kérdések:

  • Miből él?
    “Van egy vállalkozásom, ami kitermeli ennek a költségét (részben igaz). De nem ezt reklámozom, blablabla.”
  • Miért ingyenes? Hol van ebben a kutya elásva?
    “Nincs kutya. Sem ásó. Szeretem csinálni, ennyi az egész.”

Csupa szabadkozás. Miért nekem kell mentegetőzni?

Mert ami ingyenes, az gyanús

Ez az ürge vagy akar valamit, amit mi nem szeretnénk… Vagy valami nem stimmel vele. Vagy szektás. Vagy … ki sem mondom.

Ami ingyenes, az tuti valami marketingakció. Nos, aki így gondolja, bátran megkímélheti magát igen sok csodás dologtól. például a Táblácska színezőktől is. Vagy attól, hogy ingyenesen válaszolok az emailben feltett kérdéseire.

Oda jutottam, hogy tök ciki ingyen adni azt, amiért legszívesebben még én fizetnék, hogy csinálhassam. Néhol szinte vizsgáznom kellett emberségből, hogy bebizonyítsam: nem vagyok zsákosember. Sem szervkereskedő. Csak szeretem csinálni, bármilyen hihetetlen. És annyira jó olyan pedagógusokkal találkozni, akik ezt még el tudják képzelni! Mert csak így van értelme.

Csak annak van értéke, ami nem ingyenes

Nem szabad ingyen adni. Tudod, amikor egy alapítványtól rádtelefonálnak. Valamit szeretnének. Te rendben is vagy ezzel, de nem tudod, hogy tényleg oda kerül-e amit adsz, ahová mondják.

A szemünkben annak van értéke, amiért mi is teszünk valamit. Vagy amiért fizetünk. És aminél tudjuk, hogy a pénzünk mire megy pontosan.

Járatnád a gyereked egy olyan hegymászósuliba, ami tök ingyenes?
Elküldenéd egy ingyenes Déli Sark expedícióra?
Megbíznál az ingyenes nőgyógyászban vagy pszichiáterben? És egy ingyenes sebészeti klinika milyen lenne?

Csak annak van értéke, ami konkrétan mérhető

Ez a zárójeles rész.

Egy órát foglalkozik a gyerekemmel valaki, és kerül x ezer forintba. Pontosan mi lesz a hatása a foglalkozásnak? Mi az ígéret? Nincs ígéret. Nincs mérhető változás. Csak látható változás van. Csoda van.

Ha pénzt adunk ki valamire, akkor szeretnénk tudni, pontosan mi az. Ha ez a valami ingyenes, még csak kíváncsivá sem tesz minket.

Ha kapunk valamit, adni akarunk, és ha adunk valamit, kapni miért nem akarunk?

Az áramlás fenntartása ősi lételemünk. Ha adunk, kapjunk. Ha kaptunk, adjunk.

Ha fizetsz a péknél, adjon kenyeret. De ne adjon, ha nem fizetsz, mert az gyanús.
Ha foglalkozik a gyerekemmel, akkor kérjen pénzt. De ha nem kér, az gyanús.

Gyanús, és ezen kívül: szeretném viszonozni. Ez belénk van kódolva.

Fent akarom tartani az áramlást

Ha valaki foglalkozik velünk, és ad nekünk a tudásából, képességéből, netán csodát tesz: adni akarunk neki valamit mi is. De nem tudunk, mert nekünk nincs ilyen tudásunk. Mi pénzben tudjuk viszonozni a legegyszerűbben. Másképp nem megy. S ha ő nem fogadja el a pénzt, akkor az nekünk nem esik jól! Nem bizony. Mert nincs meg az áramlás. Elakad.

Foglalkozást tartok egy osztályban. A suli másik osztályából átnéz egy tanító néni. Tetszik neki. Látja, micsoda hangulat lett itt hirtelen! De nem hívnak el az ő osztályába. Mert amikor kiderül, hogy ingyenes, akkor már nem kell: biztos kell az időm másra. Elakad.

Olyannyira elakad, hogy legközelebb nem is hívnak. Mert úgy érzik, tartoznak nekem. Adtam nekik kölcsön, és még nem adták vissza. Ha legközelebb találkozunk, vissza kell adnunk. De én nem fogadom el. Végképp elakadunk. Mert ha kölcsönkérünk valakitől de nem adjuk vissza, akkor legközelebb nem kérhetünk újra. Az már végképp ciki!

Hogy jön ez ide?

Bizony, sok kilométer, sok gyerek. Rengeteg szeretet. Még én fizetnék hogy csinálhassam! Rajzos órák a suliban. A Rajzos Szemléletfejlesztés.

Úgy döntöttem, hogy ebben a tanévben vállalom már csak ingyenesen a vendégórákat. Szeretném megnövelni ezen foglalkozások értékét azzal, hogy kérek cserébe valamit. Díjazást. No nem a csillagos ég. De fedezze költségeket. A tudásom úgysem pénzben mérhető. A hatás sem.

Egy nem beszélő gyermek ha megszólal, az mennyit ér? Egy soha nem rajzoló gyermek ha gyönyörűen színez, az mennyit ér? Ha egy autista azt mondja: szeretlek anya, mert jó anya vagy – az mennyit ér?

Persze, mindenkinek legyen jó. Mindenki jusson hozzá. Én úgy vagyok vele, hogy el fog jutni ahhoz, el fogok jutni azokhoz, akikhez és ahová kell. Ahol szükség van rám, varázsolok.

A 2016-17-es tanévben természetesen azok számára, akikkel már időpontot egyeztettünk, nem változik semmi. Emellett pedig jelentem, hogy ez a tanév megtelt, s további 87 jelentkező maradt, akiknek már nem jutott időpont. Minden keddem és csütörtököm foglalt. Végig suliban vagyok. Imádom csinálni.

Azt hiszem, nem azért jelentkeznek sokan, mert ingyenes.

Hiszen ha ingyenes, az gyanús.

A következő tanévet augusztusban kezdjük feltölteni. Értéket adó, felemelő órák lesznek azok is. S meg fogjuk őket becsülni mindannyian.

Mert adtunk mi is cserébe valamit – mert nem ingyen van.

Becsüljük meg a csodákat és viszonozzuk bátran, ha valaki tesz értünk. Így folyamatos lesz az áramlás. A gondoskodásé, a törődésé és a szereteté.

Köszönöm!

Robi

Kövess:
20